Amikor a testünkre már csak akkor figyelünk, ha fáj...

Testi öröm, intimitás és önismeret – 3. cikk | 18+ 


Miért szorul háttérbe a testtudatosság a mindennapokban, és hogyan találhatunk vissza a testünkkel való tudatosabb kapcsolathoz?

Mikor volt utoljára olyan napod, amikor nemcsak használtad a testedet, hanem valóban figyeltél is rá?

Nem azért, mert fájt a derekad, merev volt a nyakad, vagy valamilyen kellemetlen tünet zavarta meg a mindennapjaidat. Hanem egyszerűen azért, mert kíváncsi voltál arra, hogyan érzed magad benne.

Hogyan mozogsz? Mennyire vagy fáradt? Milyen érzés megnyújtózni, mélyebben lélegezni, ellazítani a válladat vagy megmozgatni a csípődet?

Sokszor észre sem vesszük, mennyire természetessé válik, hogy a testünknek folyamatosan alkalmazkodnia kell az életünkhöz.

Reggel felkelünk, elindulunk, dolgozunk, intézkedünk, gondoskodunk másokról, teljesítjük a feladatainkat. Ha elfáradunk, gyakran még egy kicsit továbbmegyünk. Ha feszültséget érzünk, legyintünk rá. Ha kényelmetlenül ülünk, talán csak órákkal később változtatunk testhelyzetet.

Aztán egyszer csak megjelenik egy fájdalom, amelyet már nem tudunk figyelmen kívül hagyni.

Ilyenkor hirtelen fontossá válik az a test, amely egész idő alatt velünk volt.

De vajon miért várjuk meg sokszor, amíg valami kellemetlenné válik?

És mi történne, ha nemcsak akkor fordulnánk figyelemmel önmagunk felé, amikor már problémát érzékelünk?

A testünk nem különálló része az életünknek

Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni a testünkről, mintha az egy eszköz lenne, amelynek az a feladata, hogy végrehajtsa az akaratunkat.

Ha szeretnénk valahová eljutni, vigyen oda. Ha dolgoznunk kell, bírja a terhelést. Ha sportolunk, fejlődjön. Ha pihenni szeretnénk, lazuljon el. Ha pedig intim helyzetbe kerülünk, lehetőleg működjön úgy, ahogyan elképzeltük.

Csakhogy a testünk nem gép, amelyet tetszés szerint be- és kikapcsolhatunk.

Élő, folyamatosan alkalmazkodó rendszer, amelyben az idegrendszer, az izmok, a keringés, a hormonális szabályozás és számos más élettani folyamat összehangoltan működik.

A testi állapotunkat befolyásolhatja az alvásunk, a táplálkozásunk, a fizikai aktivitásunk, az egészségi állapotunk, a stresszterhelésünk és az is, milyen környezetben élünk.

A mozgás és a pihenés nem egymás ellentétei. Mindkettőre szükségünk van, bár az egyéni igényeink és lehetőségeink különbözhetnek.

A rendszeres fizikai aktivitás kedvező hatásait számos kutatás alátámasztja. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint a mozgás hozzájárulhat több krónikus betegség kockázatának csökkentéséhez, valamint a mentális egészség és az alvás támogatásához is. [1]

Mégis könnyen előfordulhat, hogy a mozgást kizárólag akkor tartjuk fontosnak, ha fogyni szeretnénk, alakot formálnánk, vagy már valamilyen panaszunk jelentkezett.

Pedig a mozgásnak lehet egy másik, kevésbé látványos, de számomra különösen értékes oldala is.

Lehetőség arra, hogy megismerjük a saját testünket.

A mozgás nemcsak teljesítmény, hanem tapasztalás is

2016 óta foglalkozom csoportos mozgásos programok vezetésével. A munkámban kezdettől fontos szerepet kapott az anatómiai és élettani ismeretekre épülő szemlélet, a mozgás tudatossága, valamint a test működésének megértése.

Különösen sokat foglalkoztam a csípő mozgékonyságával, a medence területével, a törzs stabilitásával, az izomműködéssel és az ellazulás lehetőségeivel.

Az évek során egyre inkább megerősödött bennem, hogy a mozgásos munka értéke nem kizárólag abban mérhető, mennyire leszünk hajlékonyak, erősek vagy kitartóak.

Abban is, hogy közben mit tanulunk meg önmagunkról.

Észrevesszük-e, amikor egy mozdulatot túl nagy erőfeszítéssel végzünk? Felismerjük-e, hogy ugyanazt a feladatot másképpen is meg lehet oldani? Tudunk-e alkalmazkodni a saját aktuális állapotunkhoz, vagy mindenáron azt szeretnénk teljesíteni, amit korábban már sikerült?

Ezek első pillantásra egyszerű kérdéseknek tűnhetnek.

Mégis érdemes elgondolkodni rajtuk.

Mert aki a mozgásban mindig túl akarja lépni a saját határait, annak hasznos lehet megvizsgálnia, vajon az élet más területein is megjelenik-e hasonló működés.

Aki nehezen engedi meg magának a pihenést, felteheti a kérdést, hogy a hétköznapokban mennyire ad helyet a saját szükségleteinek.

És aki mindenáron tökéletesen szeretne végrehajtani egy mozdulatot, kíváncsi lehet arra is, milyen szerepet játszik az életében a megfelelési kényszer.

Fontos azonban, hogy ezek önreflexióra hívó kérdések, nem pedig személyiségdiagnózisok.

Egy mozdulat kivitelezéséből nem állapítható meg megbízhatóan, milyen lelki minták szerint működik valaki.

A mozgás viszont teremthet olyan helyzeteket, amelyekben lehetőségünk nyílik megfigyelni saját reakcióinkat.

És néha egy egészen hétköznapi tapasztalat indít el bennünk fontos felismeréseket.

Miért olyan nehéz észrevenni, amikor túlterheljük magunkat?

A mai életvitel sokunkat arra ösztönöz, hogy folyamatosan tevékenyek legyünk.

Feladatok, határidők, családi kötelezettségek, munkahelyi elvárások, információk és ingerek követik egymást. A figyelmünk jelentős része kifelé irányul.

Arra, hogy mi történik körülöttünk.

Arra, hogy mások mit várnak tőlünk.

Arra, hogy mi mindent kellene még elvégeznünk.

Ebben a folyamatos készenlétben könnyen háttérbe szorulhatnak a saját szükségleteink.

Nem feltétlenül azért, mert nem tartjuk fontosnak őket. Sokszor egyszerűen megszoktuk, hogy későbbre halasztjuk a velük való foglalkozást.

"Majd pihenek, ha végzek."

"Majd mozgok, ha több időm lesz."

"Most nincs időm magammal foglalkozni."

Ismerősek ezek a mondatok?

Önmagukban természetesen nem jelentenek problémát. Az életben vannak időszakok, amikor valóban nagyobb terheléshez kell alkalmazkodnunk.

A nehézség inkább akkor kezdődhet, amikor a saját szükségleteink rendszeresen az utolsó helyre kerülnek.

Amikor a pihenést csak akkor engedjük meg magunknak, ha már mindent elvégeztünk.

Amikor a mozgás kizárólag egy újabb kipipálandó feladattá válik.

Vagy amikor úgy érezzük, hogy az önmagunkra fordított időt valamilyen különleges teljesítménnyel kell kiérdemelnünk.

Pedig a testünkről való gondoskodás nem jutalom, amelyet csak akkor érdemlünk meg, ha már eleget teljesítettünk.

Az életünk természetes része lehet.

Amikor megjelenik a fájdalom

A fájdalom különösen erőteljesen képes magára irányítani a figyelmünket.

Egy fájó derék, merev nyak, érzékeny csípő vagy visszatérő fejfájás megváltoztathatja a napirendünket, a hangulatunkat és azt is, hogyan mozgunk.

De mit jelent valójában a fájdalom?

A fájdalomkutatás ma már jóval összetettebben tekint erre a jelenségre, mint pusztán egy sérülés közvetlen következményére.

A Nemzetközi Fájdalomkutató Társaság (IASP) 2020-ban megújított meghatározása szerint a fájdalom kellemetlen érzékszervi és érzelmi tapasztalat, amely tényleges vagy lehetséges szövetkárosodással kapcsolatos, illetve ahhoz hasonló élményként jelentkezhet.

A meghatározás hangsúlyozza, hogy a fájdalom személyes tapasztalat, amelyet biológiai, pszichológiai és társas tényezők különböző mértékben befolyásolhatnak. [2]

Ez nem azt jelenti, hogy a fájdalom "csak a fejünkben létezik".

És különösen nem azt, hogy minden fájdalom mögött feldolgozatlan érzelmek vagy lelki konfliktusok állnak.

A fájdalom valós tapasztalat akkor is, ha az okát nem sikerül azonnal azonosítani.

Ugyanakkor nem minden fájdalom jelent egyértelmű szöveti sérülést, és a fájdalom intenzitása sem mindig áll közvetlen arányban a kimutatható elváltozásokkal.

A testi panaszokat ezért nem érdemes sem kizárólag lelki okokra visszavezetni, sem automatikusan figyelmen kívül hagyni.

Új, tartós, visszatérő vagy erősödő tünetek esetén fontos a megfelelő egészségügyi kivizsgálás.

Az önismeret nem helyettesíti az orvosi diagnózist.

De hozzájárulhat ahhoz, hogy felelősebben viszonyuljunk a saját állapotunkhoz, és időben észrevegyük, amikor változtatásra vagy segítségre van szükségünk.

A medence, a csípő és a törzs – miért érdemes foglalkoznunk velük?

A mozgásos munkámban régóta kiemelt figyelmet kapnak ezek a területek.

A csípőízületek lehetővé teszik az alsó végtagok sokirányú mozgását. A medence fontos szerepet játszik a törzs és az alsó végtagok közötti terhelésátadásban. A törzs izomzata pedig részt vesz a testhelyzetek szabályozásában és a mozgás közbeni stabilitás biztosításában.

A medencefenék izmai szintén fontos feladatokat látnak el. Hozzájárulnak a kismedencei szervek megtámasztásához, a vizelet- és székletürítés szabályozásához, és szerepük lehet a szexuális működésben is.

Ezek a területek tehát nemcsak a mozgás, hanem az életminőség szempontjából is jelentősek.

Mégis sokan csak akkor kezdenek el foglalkozni velük, amikor valamilyen kellemetlenség jelentkezik.

Pedig a mozgástartomány, az izomerő, a koordináció és a megfelelő ellazulási képesség fejlesztése már korábban is része lehet az egészségtudatos életmódnak.

Itt azonban fontos különbséget tennünk az izomerősítés és az ellazítás között.

Nem minden problémára a nagyobb izomerő a válasz.

Bizonyos helyzetekben a túlzott izomaktivitás, a koordináció nehézségei vagy az ellazulás zavara is szerepet játszhat a panaszokban. Más esetekben éppen az izomerő vagy az állóképesség fejlesztése indokolt.

Ezért a megfelelő mozgásos megközelítés mindig az adott személy állapotától és szükségleteitől függ.

A tudatos mozgás nem arról szól, hogy mindenáron többet követeljünk a testünktől, hanem arról is, hogy megtanuljuk megfelelően használni a lehetőségeinket.

A testünkhöz való viszonyunk az intimitásunkban is megjelenhet

Talán elsőre távolinak tűnik egymástól a csípő mozgékonysága, a testtudatosság és a párkapcsolati intimitás.

Mégis vannak közöttük fontos kapcsolódási pontok.

Az intimitásban nemcsak az számít, hogy milyen testi képességekkel rendelkezünk.

Az is fontos lehet, hogyan érezzük magunkat a saját testünkben.

Mennyire vagyunk képesek figyelni a kellemes és kellemetlen érzésekre?

Mennyire tudjuk kifejezni a saját igényeinket?

Megengedjük-e magunknak a pihenést, a gyengédséget, a közelséget vagy éppen a távolságot, amikor arra van szükségünk?

Előfordulhat, hogy valaki a mindennapokban is nehezen engedi el a teljesítménykényszert, és ez az intim helyzetekben is megjelenik.

Mások számára a testképükkel kapcsolatos bizonytalanság vagy a fájdalomtól való félelem nehezítheti a felszabadult jelenlétet.

A szexuális működést azonban számos tényező befolyásolja, ezért nem lehet pusztán a mozgásból, a testtartásból vagy egy izomcsoport állapotából következtetni valakinek a vágyaira vagy kapcsolati működésére.

Az intimitás ráadásul nem azonos a szexuális együttléttel.

Megjelenhet egy őszinte beszélgetésben, egy biztonságos ölelésben, a figyelmes jelenlétben, vagy abban, hogy két ember képes egymás határait tiszteletben tartani.

A testi közelségre és a szexualitásra vonatkozó igényeink különbözhetnek. Vannak időszakok, amikor intenzívebb vágyat élünk meg, és vannak, amikor kevésbé érdeklődünk a szexuális élmények iránt.

Önmagában egyik sem tesz bennünket értékesebbé vagy kevésbé értékessé.

A fontos kérdés inkább az, hogy mennyire tudunk őszintén és szabadon viszonyulni a saját szükségleteinkhez.

És mennyire vagyunk képesek ugyanezt a szabadságot a másik embernek is megadni.

Mit jelent valójában ellazulni?

Sokat beszélünk a lazítás fontosságáról.

"Engedd el!"

"Ne görcsölj rá!"

"Lazíts!"

Csakhogy az ellazulás nem mindig történik meg attól, hogy valaki felszólít rá.

A szervezetünk működését nem tudjuk minden pillanatban közvetlen akarattal szabályozni.

Az izmok aktivitását, a légzésünket és az éberségi állapotunkat idegrendszeri folyamatok befolyásolják. A stresszhelyzetek, a fizikai terhelés és a környezetünk mind hatással lehetnek arra, hogyan érezzük magunkat.

A mozgás, a pihenés, a megfelelő alvás és bizonyos figyelem- vagy légzésgyakorlatok egyes emberek számára támogathatják a közérzet javulását.

De nem minden módszer működik mindenkinél egyformán.

A rendszeres fizikai aktivitás például bizonyítottan hozzájárulhat a szorongásos és depressziós tünetek csökkentéséhez, valamint az alvásminőség javításához. [1, 3]

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden lelki nehézség mozgással megoldható.

És azt sem, hogy aki nehezen lazul el, az nem dolgozik eléggé önmagán.

Néha az ellazulás útja éppen azzal kezdődik, hogy felhagyunk azzal az elvárással, hogy minden pillanatban tökéletesen kellene működnünk.

Hogy nem akarunk még a pihenésben is teljesíteni.

Hogy megengedjük magunknak: most ennyi fér bele.

A keleti tanítások és a testtel való tudatos kapcsolat

A testre irányuló figyelem különböző keleti hagyományokban is fontos szerepet kap.

Egyes jóga-, tantrikus és taoista irányzatokban a mozgás, a testhelyzetek, a légzés és a figyelem gyakorlatai az elmélyülés részei lehetnek.

Bizonyos tanítások a medence és az alhas területét szimbolikus energetikai központokkal kapcsolják össze.

A csakrarendszer egyes változataiban például a gyökércsakra, a szakrális csakra és a köldök környékéhez kapcsolt energiaközpontok különféle testi, érzelmi és spirituális jelentéseket hordoznak.

Fontos azonban tudnunk, hogy ezek hagyományos spirituális értelmezések.

A csakrák nem azonosak az anatómia által leírt szervekkel, idegfonatokkal vagy hormontermelő mirigyekkel, és nem áll rendelkezésre olyan tudományos bizonyíték, amely a csakrarendszert élettani struktúraként igazolná.

A csípő, a medence vagy a törzs mozgásával végzett munka tehát tudományos szempontból az izmok, ízületek, idegrendszeri szabályozás és más élettani folyamatok működésén keresztül értelmezhető.

Ezzel párhuzamosan valaki spirituális jelentést is tulajdoníthat a saját tapasztalatainak.

A két megközelítés azonban nem ugyanazt állítja, és nem is ugyanazzal a módszerrel vizsgálja a világot.

Számomra az integratív szemlélet nem azt jelenti, hogy minden tanítást automatikusan igaznak fogadunk el.

Hanem azt, hogy képesek vagyunk különböző nézőpontokat megismerni, miközben tiszteletben tartjuk a tudományos bizonyítékok és a személyes tapasztalatok közötti különbséget.

A valódi önismerethez szerintem ez a fajta őszinteség is hozzátartozik.

Nem kell megvárnunk, amíg a testünk fáj

Mit tehetünk azért, hogy a testünkkel való kapcsolat ne kizárólag a kellemetlen tünetek körül forogjon?

Nem feltétlenül kell nagy életmódváltásra gondolnunk.

Néha a kisebb, rendszeresen megismételt döntések is sokat jelenthetnek.

Adjunk helyet a mozgásnak a hétköznapjainkban.

A séta, a kerékpározás, az úszás, a tánc, az erősítő gyakorlatok vagy a számunkra megfelelő más mozgásformák egyaránt részei lehetnek az aktív életmódnak.

A WHO felnőtteknek általában heti 150–300 perc közepes intenzitású aerob mozgást vagy ennek megfelelő intenzívebb aktivitást, valamint legalább heti két alkalommal izomerősítő tevékenységet ajánl. Az egyéni egészségi állapot és a terhelhetőség természetesen módosíthatja a megfelelő célokat. [1]

A legfontosabb, hogy ne feledjük: a kevesebb mozgás is jobb lehet a teljes inaktivitásnál, és fokozatosan is elkezdhetünk változtatni.

Figyeljük meg, hogyan mozgunk.

Nem kell minden mozdulatunkat elemezni. De időnként érdemes észrevenni, mennyire kényelmes egy testhelyzet, hogyan változik a mozgásunk, vagy mikor lenne jó egy kis szünetet tartani.

Tanuljuk meg tiszteletben tartani a saját határainkat.

Ez nemcsak fizikai értelemben fontos.

Azt is jelentheti, hogy nem vállalunk automatikusan mindent, nem mondunk mindig igent, és nem tekintjük gyengeségnek, ha pihenésre van szükségünk.

Ne csak a kellemetlen érzéseket vegyük észre.

A testünkkel való kapcsolatnak része lehet az öröm is.

Egy jóleső séta. Egy könnyed mozdulat. A meleg víz érintése. Egy kellemes ölelés. A felszabadult nevetés vagy az a pillanat, amikor végre kényelmesen elhelyezkedünk.

Ezeket az élményeket nem kell különlegesnek vagy spirituálisnak neveznünk ahhoz, hogy értékesek legyenek.

És merjünk segítséget kérni.

Ha valami tartósan fáj, korlátozza a mozgásunkat, vagy bizonytalanságot okoz, fontos a megfelelő kivizsgálás és szükség esetén a személyre szabott kezelés.

A tudatos önmagunkra figyelés nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megoldanunk.

A testünkkel való kapcsolatunk az önmagunkhoz való viszonyunk része

Talán az egyik legfontosabb felismerés az lehet, hogy nem kell megvárnunk a fájdalmat ahhoz, hogy figyelmet fordítsunk magunkra.

Nem kell kimerülnünk ahhoz, hogy pihenhessünk.

Nem kell elégedetlennek lennünk a külsőnkkel ahhoz, hogy mozogjunk.

És nem kell valamilyen problémának jelentkeznie ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk a saját testünk működésére.

A testünkkel való tudatos kapcsolat nem a tökéletességről szól.

Nem arról, hogy mindig egészségesek, energikusak, hajlékonyak vagy kiegyensúlyozottak legyünk.

Hanem arról, hogy megtanuljunk figyelni arra az emberre is, akivel egész életünkben együtt élünk: önmagunkra.

Hogy a saját szükségleteink ne mindig az utolsó helyre kerüljenek.

Hogy ne csak akkor vegyük komolyan a testünket, amikor már megnehezíti a mindennapjainkat.

És hogy felismerjük: a gondoskodás, a figyelem és az elfogadás nemcsak mások felé lehet értékes.

Önmagunk felé is.

Mert ahogyan a kapcsolatainkban, úgy a saját testünkkel való viszonyunkban is sokat számít, mennyire vagyunk jelen.

Mennyire figyelünk.

Mennyire tiszteljük a határokat.

És mennyire vagyunk képesek együttműködni ahelyett, hogy folyamatosan irányítani akarnánk.

Talán nem akkor kezdünk igazán gondoskodni a testünkről, amikor már minden jelzését értjük. Hanem amikor felismerjük, hogy nemcsak a fájdalmára, hanem a jóllétére is érdemes figyelnünk.

És ez a figyelem nemcsak a mozgásunkat, hanem az önmagunkhoz és másokhoz fűződő kapcsolatunkat is gazdagíthatja.

Szakmai háttér és felhasznált források

[1] World Health Organization (2020). WHO Guidelines on Physical Activity and Sedentary Behaviour.

A WHO tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásai a fizikai aktivitásról, az ülő életmód csökkentéséről és az egészségre gyakorolt hatásokról.

Svetová zdravotnícka organizácia+1

https://www.who.int/publications/i/item/9789240015128

[2] Raja, S. N. és munkatársai (2020). The revised International Association for the Study of Pain definition of pain: concepts, challenges, and compromises. Pain, 161(9), 1976–1982.

A fájdalom korszerű, biológiai, pszichológiai és társas tényezőket is figyelembe vevő értelmezése.

pmc.ncbi.nlm.nih.gov+1

https://doi.org/10.1097/j.pain.0000000000001939

[3] Centers for Disease Control and Prevention (CDC). Benefits of Physical Activity.

A rendszeres fizikai aktivitás testi és mentális egészségre gyakorolt hatásait összefoglaló egészségügyi tájékoztató.

CDC

https://www.cdc.gov/physical-activity-basics/benefits/

Ez az írás ismeretterjesztő és önismereti célt szolgál. Nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, a gyógytornát, a pszichológiai vagy más egészségügyi ellátást.