Személyes történetem

Az elmúlt évek során a testem finoman, mégis könyörtelenül jelezte mindazt, amit a lelkem hordozott. A stressz, a folyamatos érzelmi terhelés és az ezzel járó ingadozó kortizolszint idővel nemcsak a belső világomban hagyott nyomot, hanem egyre láthatóbban az arcomon is.
A kortizol — a szervezet egyik fő stresszhormonja — amikor tartósan magas vagy hullámzó szinten van jelen, hatással van a bőr kollagén- és elasztin-termelésére, lassítja a regenerációs folyamatokat, fokozza a gyulladást és a vízvisszatartást. Mindez feszültséget, duzzanatot, aszimmetriát, fakóbb tónust eredményezhet — olyan apró, mégis zavaró változásokat, melyek akár egyetlen nap leforgása alatt is megmutatkozhatnak.
Az arcom így vált tükrévé a belső hullámzásnak: minden érzelmi rezdülésem, minden kimerülés és felélénkülés újabb vonalat, árnyalatot rajzolt rá. És ez nemcsak esztétikailag érintett — mélyen éreztem, hogy itt valamit vissza kell fordítani, természetes úton.

Azt is láttam, ahogy a világ egyre inkább a gyors megoldások felé fordul. Sok kliensem ült velem szemben mozdulatlan arccal, botoxszal kisimított vonásokkal — ahol a lélek kifejezése, a finom mikrorezdülések eltűntek. Az érzelem nélküli arc azonban nemcsak kifejezni nem tud: az idegrendszer sem kapja vissza azt a visszacsatolást, ami az arckifejezésekből születik. A mimika ugyanis nemcsak a külvilágnak szól — az idegrendszerünk egyik kulcsa is, amelyen keresztül szabályozzuk önmagunkat.

Én azonban hű akartam maradni a természethez, és ahhoz a belső igazsághoz, amely mindig is a munkám alapja volt. Az elmúlt időszakban egyre inkább visszatértem önmagamhoz:
egy évvel ezelőtt búcsút intettem a teljes szőkeségnek, és természetesebb hatású színt választottam.
A nyáron elengedtem a régi szemöldöktetoválásomat is, és hagytam, hogy újra életre keljen a saját, valódi szemöldököm, amely több mint egy évtizede szunnyadt.
A szemem sem bírta tovább a műszempillák terhét — leszedettem őket, és a tükörben újra megláttam önmagam tekintetét, tisztán, szabadon.

És ekkor valami új is belépett az életembe: a csikung, amely még mélyebben megnyitotta bennem a belső áramlás és tudatosság útját. A Csung Jüan Csikung tanfolyam I-es szintje egyértelmű határvonalat húzott: éreztem, hogy ezzel egy új fejezet nyílik bennem. Ahogy a mozdulatok és a légzés ritmusában elkezdtem figyelni az energia áramlását, mintha belülről kapcsoltam volna fel a fényt. Megnyílt bennem egy új dimenzió: a csikung nemcsak testi gyakorlat, hanem mély beavatás lett abba, hogyan lehet együtt lélegezni a természettel, és meghallani a test üzeneteit. Mintha minden addigi tapasztalásom — a személyiségfejlesztés, a mozgás, a lélekismeret — hirtelen egymásba fonódott volna. A gyakorlás után másként éreztem magam: összeszedettebben, erősebben, jelenléttel telve. És ahogy teltek a hetek, egyre világosabb lett, hogy ez az út összekapcsolódik azzal, ahogyan a testemhez, a lényemhez viszonyulok  — a légzés, az energia és a test finom kapcsolata pedig tovább erősítette bennem azt a vágyat, hogy az arcomhoz is ugyanezzel a belső jelenléttel forduljak.

A II-es szint még mélyebbre vitt. Felhozott bennem rejtett képességeket, amiket addig nem ismertem fel, és megerősítette azt az elhivatottságot, hogy az energiával, a tudattal, a testtel és a lélekkel való munka nem külön utak — hanem ugyanannak az egységnek a különböző kapui.
Úgy érzem, fiatal korom ajándéka, hogy van időm és erőm hidat építeni a keleti bölcsességek és a nyugati pszichológiai megközelítések között — hogy megmutassam, a tudás, az energia és az emberi tapasztalat egy közös mezőben találkozik. Ez a felismerés mélyen átszőtte a szakmai látásmódomat is. A csikung megtanított figyelni a belső ritmusra. Az arcjóga pedig megmutatta, hogyan lehet ezt a belső harmóniát a külső világban is kifejezni. A kettő együtt egy olyan ösvénnyé vált, amelyen minden lépésem önmagamhoz visz közelebb.

Ez az út nemcsak külső változás volt, hanem mély belső folyamat: a természetes szépség, a valódi önkifejezés és a test-lélek egységének újrahangolása.

Az arcjóga ebben lett a szövetségesem.
Két irányból közelítettem: egy francia, nyugati szemléletű oktatótól tanultam a modern, anatómiai alapú technikákat, majd egy intenzív indiai képzésen mélyedtem el a keleti módszerekben, ahol a légzés, a tudat és a belső energiaáramlás került középpontba.
E két világ találkozásából, a tapasztalataim és a személyiségfejlesztésben szerzett tudásom ötvözéséből született meg az Integratív Arcjóga – Belső Fény Módszer, amely nem csupán az izmokkal, hanem a lélekkel és az idegrendszerrel is dolgozik.

Ez számomra nem pusztán szépségápolás — hanem önkapcsolat. Egy út a belső fényhez, a hiteles archoz, amely nem rejteget, nem feszül, hanem kifejez, sugárzik és él. És erre az útra fogom mindazokat kalauzolni, aki szeretné a belső ragyogását erősíteni.